Szokták volt mondani.
Gondolkodjunk el mindannyian, akármilyen mederben van az életünk jelen pillanatban. 'Az életem úgy alakul illetve alakult ahogy én akartam?' Vagy csak ábrándozom arról hogy milyen lenne ha 'mindent' elérnék.
Ezt nem 30 éves fejjel mondom 2 gyerek után és egy felső vezetői állással és egy drága sportkocsival az udvaron. Inkább a generációmból és a környezetemből adódóan azt mondom hogy eléggé messze vagyok még attól a lánytól aki szeretnék lenni.
Egyből beugrik a munka kérdése, nem mentem egyetemre se főiskolára. Mindenki nyugodtan formálhatja a képet rólam, de én úgy éreztem hogy nem az én világom ez az egész. Manapság viszont akinek nincs diplomája az buta embernek számít. Visszatérve az én helyzetemre; munkát keresek. Na de milyet? Mi szeretnék lenni? Ez itt a nagy kérdés. Nem vetem meg a kétkezi munkát, és a szellemi munkát igénylő dolgok sem állnak távol tőlem. Akkor mégis mi lenne számomra a megfelelő?
Szeretnék segíteni embereken, de tudom hogy lelkileg megsínyleném ezt az ötletemet. Túlságosan beletudnám élni magam mások fájdalmába.
Itt állok munkakeresés közepén kevés tapasztalattal és arra várok hogy egyszer csak megjelenjen (egy) isten és azt mondja tudom hogy mi a feladatod.
Sokszor mondták rám hogy látszik hogy ambiciózus, vezető egyéniség vagyok és hogy még viszem majd valamire, de most benne vagyok a gödrömben. Innen viszont idő lesz míg kimászok, de sok pozitív dolog van ami körül vesz szóval sikerülni fog. :)
Hello, Cs
